„Az ember nyugtalan teremtmény, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennie kell. Valahová. Ha jó neki, ahol van, azért. Ha nem, azért. Utaznia kell. Hisz ebben a menekülésben van az ő szabadsága.”
Van, hogy életünkben ellenállhatatlan vágyat, hívást érzünk, hogy elutazzunk egy helyre. Van, hogy apró jeleket kapunk, van, hogy szinte utasítanak, hogy menni kell. Ifjú korom óta tudom, hogy életfeladatom része a sok utazás, eljuttatni az „energiát” különféle helyekre.
A tavalyi szakrális utam Írországba apró üzenetekkel kezdődött, majd komoly fizikai testi tünetekkel folytatódott, és a sok előzetes gyógyítás, oldás után, kb.8 hónap készülődés után valósult meg. Most a mestereim sokkal határozottabbak voltak. Szeptember közepén kaptam a mondhatnám utasítást, hogy menjek el Svájcba. Egy kezelés közben nagyon határozott hangon mondta egy égi segítőm a fülembe, hogy „Menj el Sankt Gallenbe”! Bár kezelés közben az ember relaxált állapotban nem annyira van jelen, de tisztán hallottam az utasítást és mikor elfogott a kétség, hogy vajon csak fantáziáltam, még kétszer hallottam ugyanannak a mély hangnak, a lassú határozott utasítását, hogy „Menj el Sankt Gallenbe!”. A kezelés előtti nap hallottam először Sankt Gallenről, így legalább volt fogalmam a hollétéről; biztos ez az időzítés sem volt véletlen.
Hazafelé elkezdtem olvasni a buszon, hogy mit lehet tudni a városról. Első dolog, ami megszólított, az a kolostor csodálatos könyvtára, ami UNESCO által védett és a világ egyik legszebb könyvtáraiként tartják számon. Könyvek, kódexek a 800-as évekig visszanyúlva. Ezen a ponton megérkezett a szívbeli hívás is. Aztán elkezdtem olvasni a város történetét és persze már meg sem lepődtem, mikor felfedeztem, hogy a város helyén 614-ben Gallus ír szerzetes alapított egy kolostort. Nálam a szálak mindig Írországhoz vagy a Britt szigetekhez vezetnek J Itt már kétség sem merült fel, hogy mennem kell. Aztán rátaláltam egy utazási blogra, mely arról szólt, hogy mit érdemes megnézni Sankt Gallenben és környékén. Ott találtam rá a 2500 méteres Säntis hegyre, aminek a látványa végleg levett a lábamról. A hívás olyan erős lett, hogy onnan napok alatt peregtek az események, jött meg az úthoz a pénz és az útitárs is egy kedves barátom, oktatótársam személyében. 1 hónap nem telt el és összeállt minden.
A szállást külön kerestük és lám, lám mindketten ugyanazt néztük ki. És milyen jól választottunk! Két biztos pontunk volt induláskor, a könyvtár és a hegy. A házigazdánk első este, mint egy profi idegenvezető felvázolta nekünk, hova és hogyan menjünk, mit nézzünk meg, és azt kell hogy mondjam, az ő tanácsa egy ajándék volt, mert olyan csodás helyekre jutottunk el, ami útikönyvekben sem szerepel. Végig vezetve voltunk minden szinten, mintha angyali seregek kísérték volna az utunkat (nem is értem miért írtam feltételes módot, hiszen ez tény) és segítettek megoldani minden feladatot.
A hegy szellemével már napokkal az út előtt kapcsolódtam, de tiszta üzenet, hogy milyen témát kell energetikailag gyógyítani, az már csak ott, a hegylátogatás előtti este érkezett meg. Ez egy belső folyamat, így erről részletesen nem írnék, de nem is ez a lényeg. Annál izgalmasabb volt az út fel a hatalmas hegyre. Nem tudom leírni azt a szabadságérzést, amit egy ilyen hegy tetején át lehet élni. 7 ország képe tárult elénk, hegyek, amerre csak láttunk. Mintha a világ tetején lettem volna. Megéreztem a hegy erejét, nehézségeit, örömeit, szinte eggyé váltunk. Extra ajándék volt, hogy a hegytetőn a látogatóközpontban egy csodás ásványkiállítás is volt, amiről nem tudtunk. A felvonó lábánál is még időztünk, kapcsolódtunk a természethez, Földanyához, a fákhoz, a tündérvilághoz. Szinte egy párkapcsolati gyógyító úton vezettek végig a fák. A pásztorkunyhókat nézve bevillant előző élet is, amit ott éltem kecskepásztor lányként. Hab volt a tortán, mikor Appenzell városkájában egy üzlet tetejéről – ami amúgy kerti törpék tömkelegét árulta – egy játék maci szivárványos buborékokat fújt ránk. Leírhatatlan hálával a szívemben feküdtem le az ágyamba aznap este. Ahogy lehunytam a szemem, megjelent a hegy szelleme és csodás ragyogó fényben úszott. Megköszöntük, amit adni tudtunk egymásnak és a szívem mélyén mindig ott lesz ez a csodás kapcsolódás. A legmélyebb hála érzés a hegy részéről és a magam részéről is.
Indulás előtt útitársam Svájc vízeséseit nézegette, hátha lesz egy a közelben, de nem találtunk megfelelő távolságban. Háziasszonyunk ezt is megoldotta nekünk, mert anélkül, hogy kérdeztük volna, mondta, hogy feltétlenül menjünk el a Rajnán levő vízeséshez Rheinfallba. Nem hezitáltunk egy percig sem. Egy kiépített teraszrendszernek köszönhetően 1-2 méterrel a lezúduló víz felett álltunk a vízesés aljánál. A víz tisztító ereje csodálatos volt. Ahogy hömpölygött a teraszunk alá a víz, szinte éreztem, hogy energetikailag átmossa az egész testemet. Feljött Lemúria, Atlantisz és egy óriási tisztító energia. Szinte láttam, ahogy a lelkem kilép a testemből és mint egy fénysugár becsobban a víz felszíne alá és úszik felfelé a vízesésben minden nehézség nélkül. Átmosta a testemet és a lelkemet. Újabb leírhatatlan érzés és élmény.
Milyen szép folyamat volt, ahogy a napok folyamán kapcsolódtunk az elemekhez. Előbb a hegy és a szél ereje, aztán Földanya, majd a víz elem. Mondtam is útitársamnak, hogy csak a tűz maradt ki, mire ő rám mosolygott és mondta: „Dehogy maradt ki”. Bárhova mentünk ragyogott ránk a nap melengető fénye. Mosolyogtak ránk az égiek. Utcanevekben, festményekben is ott volt mindenhol velünk a Nap, mint a tűz elem képviselője.
Amikor azt hittük az élményeket már nehéz fokozni, megérkeztünk abba az „ékszer” városkába, amiről sehol nem írnak a könyvek. Csodaként tárult elénk a kristálytiszta Rajna fölötti hídon átsétálva az óváros. Kövezett utcácska térré kiszélesedve, szökőkúttal, jobbról - balról csodálatos festett házfalakkal. Úgy éreztük magunkat, mintha egy tündérmesébe pottyantunk volna. Ha valaki arra jár, bátran térjen be Stein am Rhein varázslatos óvárosába, mely teljes mértékben mentes a tömegtől és tolongástól. Igazi nyugalomsziget.
Őszintén szólva meglepett, hogy Svájcban mennyire jelen van a spiritualitás. Ásványok, tündérek, manók, angyalok mindenhol lépten-nyomon megjelentek kirakatok dekorációjában, szobrokban, cégérekben, utcanevekben, könyvekben, házfalak festményein és még sorolhatnám.
Még rengeteg élményről, véletlen egybeesésről mesélhetnék, de nem teszem próbára az olvasók türelmét, így utunk záró momentumával fejezem be írásomat. Ahogy kiléptünk a Basel-i vasútállomásról már pont kezdtem elszomorodni, hogy véget érnek az élmények és ez a csodálatos, akadálymentes energiaáramlás, amiben voltunk, mikor is megszólalt a skótduda hangja egy utcazenész által. Azonnal felkaptam a fejem és éreztem, ahogy a vérem megpezsdül a kelta zene csodás hangzására. Máris megérkezett a hívás a Brit-szigetek felé. Talán Skócia lesz a következő állomás?! Ki tudja? Azóta több jel is érkezett erre. Meglátjuk. Úgyis tudom, hogy ahova menni kell, oda elvezetnek.
De miért is jönnek ezek a hívások? A bolygónk energetikai szálai folyamatos összekapcsolásban, rendezésben vannak. Mindenki hordoz magában, vagy át tud vezetni különféle energiákat, amiket le tud horgonyozni egy helyre, amivel könnyítheti Földanya (vagyis igazából az emberiség) felemelkedését. Az ilyen utak során mi is adunk annak a területnek a saját energiarendszerünk segítségével és viszont kapunk „energetikai ajándékcsomagokat”. Semmi sincs véletlenül, ha egy hely hív minket, ott biztosan ajándékok várnak ránk, még ha nem is kézzel fogható ajándékokról van szó. Elindíthatnak olyan csodás változásokat, amikre álmunkban sem gondolnánk. Kioldódhatnak olyan blokkok, amik eddig nem tudtak. Van, akinek más országban tud aktiválódni a Földcsillag csakrája, vagy más országban van még befejezetlen feladata. Ha egy út ennyire adja magát, menni kell és hallgatni a belső hangra és van, hogy elég, ha csak ott vagyunk, kapcsolódunk és megtörténik minden, aminek meg kell történnie.
Ha régóta vágytok valahova, engedjétek, hogy megszülessen bennetek a döntés, és ha tényleg ez a dolgotok, akkor az univerzum mindent el fog követni, hogy az út megvalósuljon. Csodás utazásokat és tapasztalásokat kívánok nektek!
