Hajlamos vagyok igen magas elvárásokkal fordulni magam felé. Biztos nem vagyok ezzel egyedül J Meg is fogalmaztam a napokban, hogy itt ez a blog, amit elkezdtem, és van, hogy három témáról is tudnék egyszerre írni, de van, hogy nem jön az ihlet, bármennyire szeretném. Meg kellett nyugtatnom önmagam, hogy nincs semmi baj azzal, ha egy hétig nem írok (sőt lehet több is), amikor itt az ideje, úgyis rám talál a téma. Aztán rájöttem, hogy napok, sőt hetek óta kerülget és most, hogy leültem újra dolgozni a kiscsoportos sikertréningemen, esett le a tantusz, hogy a fejlődésről kell írnom.
Első és legfontosabb szabály, amikor sikerről és fejlődésről beszélünk az az, hogy SOHA NE HASONLÍTSD MAGAD MÁSOKHOZ! Mi értelme lenne? Az univerzum csodálatos és minden egyes teremtménye egyedi és megismételhetetlen. Mindenki más alapokkal és más feladatokkal jön a Földre. Így a másokhoz való hasonlítás teljes mértékben értelmetlen. Annál fontosabb, hogy lássuk meg azt a változást, amit önmagunkhoz képest érünk el. Nekem a legjobb tükör, mikor tanfolyamokat tartok és észlelem a változást abban, amiket érzékelek, ahogy az emberek reagálnak, vagy ahogy én reagálok helyzetekre. Ennél is jobb emlékeztető, amikor rég nem látott ismerősökkel találkozunk és ők nyitják fel a szemünket. Egy kedves ismerősöm mondta nemrégiben búcsúzáskor, hogy ha a 15 éves énem összetalálkozna a mostanival, elmennének egymás mellett, meg sem ismernék egymást, annyira sokat változtam. Miután kiléptem az ajtaján, ezen hosszan el is gondolkoztam és igaza van, valóban így van, csak néha hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy visszapörgessem életem filmkockáit. Rögtön be is ugrott az eset, mikor a főiskolán az egyik órán pontozni kellett 1-től 5-ig, hogy bizonyos vállalkozói minőség, kiben milyen mértékben van meg. Az én kedves barátaim az önbizalomra nekem mínusz ötöt írtak. Akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy ki merek majd állni emberek elé és tanítani tudom őket. És ha most megkérdezné valaki, hogy mit érzek? Imádom, nincs boldogabb pillanat, mint mikor tanfolyamokat tarthatok és már eszembe sem jut megkérdőjelezni, hogy képes vagyok-e rá. Amikor elbizonytalanodunk abban, hogy is állunk a fejlődés útján, jó módszer visszatekinteni korábbi helyzetekre, eseményekre, hogy akkor, ott hogyan reagáltunk, viselkedtünk. Jönnek is ilyenkor a nagy felismerések, hogy mekkora változáson mentünk keresztül! Ugyan már veregessük meg néha a saját vállunkat, hogy „De ügyes vagyok, mennyit fejlődtem és milyen jól csinálom!”. Annyira sokat vagyunk elfoglalva azzal, hogy mit nem csinálunk jól, hogy megfeledkezünk arról, hogy mennyi mindent csinálunk nagyon jól! És persze ez utóbbiakból érdemes építkezni. Elég jók vagyunk! Mindenkiben van olyan érték, amitől ezt bátran kimondhatjuk.
A tanfolyamok nagy tanulsága még, hogy a csoportban mindenki elvárásokkal érkezik - ki kisebbel, ki nagyobbal -, de semmiképpen nem összevethető, hogy a tanfolyam mit hoz az egyik vagy a másik ember számára. Második fontos szabály ugyanis, hogy MINDEN AKKOR ÉRKEZIK EL HOZZÁNK – legyen az munka, párkapcsolat, képesség, bármiféle változás stb. – AMIKOR KÉSZEN ÁLLUNK BEFOGADNI, HASZNÁLNI, ALKALMAZNI. Ha valaki eljön egy kurzusra, nem lehet kérdés, hogy készen áll annak anyagára, hiszen ha nem állna készen, rá sem talált volna. Az viszont már a résztvevőn múlik, hogy a tanultakat hogyan hasznosítja, mert a bölcs ember az, aki a már elsajátított tudást használja.
A harmadik legfontosabb szabály az, hogy a LEGNAGYOBB FEJLŐDÉS MINDIG A SZERETETEN KERESZTÜL ÉRKEZIK és nem a tudás által. Ha képesek vagyunk szeretni, tisztelni és becsülni önmagunkat, meglátva saját értékeinket, képesek vagyunk szeretni az életet (hiszen az élet egy ajándék), akkor fogunk tudni igazán fejlődni. Szerintem nem telik el olyan nap az életünkben, amikor ne fejlődnénk, hiszen minden nap tapasztalások sokasága ér minket és, ha más nem, azok által mindenképpen változunk és fejlődünk, akkor is, ha ezt nem tudatosan tesszük.
A minap egy sikeres üzletember előadásában hallottam egy önbizalom fejlesztő gyakorlatról, melyet szívből ajánlok mindenkinek. Egy héten át minden nap legalább három olyan dolgot le kell írni magunkról, amit jól csináltunk. Vagyis a kis sikernapló így kezdődhet: Ma jól csináltam azt, hogy …
Érdemes egy hét vagy pár hét után visszaolvasni, hogy megerősítsük önmagunkat abban, mennyire értékesek vagyunk!
Ha tudatos önfejlesztésre, fejlődésre vágysz, akkor várlak szeretettel az Önismereti vagy Tudatos élet tanfolyamokra, esetleg egyéni konzultációra.