A minap egy tanfolyamon szóba kerültek a tudatalatti önbüntető programok. Itt véletlenül sem tudatos önbüntetésről van szó - bár ilyen is létezik - hanem olyan előző vagy párhuzamos életekből hozott mintákról, programokról, amit a tudatalattink egy eseményhez kapcsolt negatív érzelemmel tárazott be magának. A jó hír, hogy ezeket természetesen ki lehet oldani és át lehet programozni.
Volt egy évem, aminek ez a téma volt a középpontjában és több szálon is futott a gyógyulása. Mivel a bölcs ember más kárán tanul és nem a sajátján, mesélek nektek az akkori megéléseimről, hátha, így nektek lehetőségetek nyílik a bölcs utat választani. Ha egyes helyeken úgy érzitek, hogy kicsit magasröptű számotokra, akkor is olvassátok végig és fogadjatok be belőle annyit, amit tudtok és a végén egy gyakorlatot is megosztok veletek, amit lehet, hogy érdemes elvégezni, ha úgy érzitek nektek is van ilyen jellegű elakadásotok. A gyógyulások sokszor jönnek meséken, szimbólumokon keresztül, így teljesen mindegy, hogy amiket leírok számotokra valósak vagy sem, a lényeg a végeredmény, az elengedés és a gyógyulás, ami megtörtént.
Kezdjük a gyökerektől. Minden földi létező Isten gyermeke és azért jön a földre, hogy a teremtő helyett megtapasztaljon MINDENT – legyen az a földi fogalmaink szerint jó vagy rossz. Volt már sokféle életünk, hiszen rengetegszer születtünk már le ide a Földre. Mivel a lélekfejlődés útján MINDENT meg kell tapasztalnunk, ezért akadtak bőven köztük olyan életek, amikben voltak elcsúszások is, olyan dolgok, amikre nem vagyunk büszkék, legyen az alárendelődés, befolyásolhatóság, erőszak, féltékenység, háború, gonoszság, fekete mágia és még sorolhatnám. A lélek ilyenkor hajlamos egyfajta önbüntető programot rögzíteni a tudatalattiban, melyhez többnyire az a kulcsmondat kapcsolható, hogy „Én nem érdemlem meg, hogy…”. A … helyére gyakorlatilag bármi beírható: …bőségben éljek, szeretettel teli párkapcsolatom legyen, szeressenek, gyermekem legyen, megéljem az erőmet stb. Szintén gyakran jár együtt ez a program az önszeretet hiányával, az „Engem nem szeret senki” érzésével.
Bevallom, arra már nem emlékszem, hogy mi volt az első lépés, amivel ez az öngyógyító folyamat elindult nálam, de akkor már egy ideje önismereti úton jártam és tisztán láttam, hogy életem mely részeit akadályozzák ezek az önbüntető programok.
Bár számtalan esemény okozhatta ezeknek az önbüntető programoknak a rögződését a tudatalattinkban (majd későbbi blogokban is írok ilyenekről), nálam a gyógyulása az úgynevezett galaktikus angyalháborúkhoz kapcsolódóan jött felszínre. Sokszor egy téma gyógyulása egy pillanatnyi tapasztalással aktiválódik: egy könyv, egy zene, egy szimbólum, egy utazás stb. Akinek vannak angyalkódjai – márpedig sokan vagyunk ilyenek a Földön – azok bizonyára rezonálnak erre a mondatra. A fent említett beszélgetés a témáról is így indult el a minap, hogy különféle szimbólumokat kellett érzékelni a Képességébresztő tanfolyamon, amit épp tartottam és az egyik résztvevő mondta, hogy az angyalkristálynál elszorult a szíve. Jól ismerem ezt az érzést. Sok önbüntető programot futtattam életem során és az egyik pont az angyali létemhez kapcsolódik. Olvastam róla egy csodálatos könyvben és patakokban folyt a könnyem, ahogy végigrágtam magam a sok-sok lapon, ahol arról is írtak, hogy azok az angyalkódokkal bíró lelkek, akik most földi testben élnek, érzik annak a történetnek a súlyát a szívükön és mivel feldolgozni sokszor nem tudják annak eseményeit, egy úgynevezett galaktikus börtönbe zárták önmagukat, amit szimbólikusan a cet gyomraként írnak le. Meditációkban valóban láttam magam sokszor, mintha egy sötét kalitkában ülnék és nem tudtam kijönni onnan.
Érdekes volt, hogy ezzel egyidőben ébredtek bennem a maori kódok is. Mindig is vonzott Új-Zéland. Tudom, hogy éltem már ott életekkel ezelőtt. Ha haka táncot látok, szinte pattanok fel, hogy én is csinálhassam. Szoktam róla videókat nézni és néha azt érzem, hogy minden egyes mozdulata ott van bennem. De hogy hogyan is kapcsolódik ez az egész a galaktikus börtönünkhöz? Egy kedves barátom ajánlotta, hogy nézzem meg a Bálnalovas című filmet, amit amúgy szívből ajánlok mindenkinek, akit kicsit is vonz a maori kultúra. A film nagyon erősen kapcsolódik a bálnákhoz és olyan mélységben szólított meg a zenéje és a témája, hogy csak úgy szakadt ki belőlem a fájdalom, ahányszor végignéztem (sokszor megnéztem akkoriban). Érdekesség, hogy kislány koromban kaptam ajándékba egy ezüst bálnafarok medált, amit legalább 15 éven át hordtam, most is megvan még. Akkor még egyáltalán nem tudtam, hogy miért is vonzott ennyire. Így utólag már érthető.
A Bálnalovas filmnek köszönhetően elindult az a belső gyógyulás, amire vágytam. Meg kellett vizsgálnom magamban az érzéseket, amiket felszínre hozott. Aztán elmentem egy csoportos meditációra, ahol megtörtént a csoda. Olyan intenzív megéléseim voltak, amilyenek talán azelőtt sosem. Alig indult el a zene, már megjelent a cet gyomra és hogy benne vagyok azon belül egy kalitkában. Egy hang megkérdezte tőlem, hogy miért nem jövök ki onnan. Én azt válaszoltam, hogy nem tudok, hiszen be van zárva. Erre ő azt válaszolta, hogy a kulcs ott van a szívemben, csak én engedhetem ki saját magam. Abban a pillanatban megláttam, hogy aranyszálon egy kulcs lóg az orrom előtt a kalitkában. Percekig csak fogtam a kulcsot, hogy vajon kiengedhetem-e magam. Sokszor láttam már ezt a jelenetet, eddig sosem tudtam kimenni, de akkor csoda történt, megszületett bennem a döntés, hogy kiengedem magam, hogy új életet kezdek. És abban a pillanatban kettévált a kalitka, a kulcs sem kellett hozzá, csak a szívem döntése. Kiléptem és óriási fény vett körül. A következő pillanatban a bálna hátán láttam magam, mint egy újszülöttet, nyákosan, szinte összekuporodva a nyákos burokban. Ekkor a bálna elkezdett úszni az óceán felszínén, pont annyira a felszínen, hogy a testemet elkezdte mosni a víz és lemosta róla ezt a nyákot és a ragyogó nap elkezdte szárítani a testemet. A bálna elkezdett gyorsulni, szinte már vágtázott a víz felszínén és akkor megéreztem, hogy egy angyal testében vagyok, kinyílnak a szárnyaim és ahogy a nap leszárított, elkezdtem felfelé repülni egy óriási hófehér fény felé. És akkor megéreztem az isteni szeretet feltétel nélküli mivoltát. A jóisten „magához ölelt”, körbevont szerető, ragyogó fényével és csak ennyit mondott „De gyermekem, hiszen tudod, hogy szeretlek”. Ez a mondat azóta kísér. Valahányszor a hitem picit is meginog, azonnal hallom a mondatot a fülemben.
Tudnotok kell, hogy a teremtő mindenkit szeret és soha nem büntet minket. Azt szeretné, ha szeretetben és boldogan élnénk itt a Földön. Csak magunkat tudjuk büntetni és bármennyire is lázadunk ez ellen, ez így van; csak mi vagyunk felelősek a tapasztalásainkért. Minden általunk rossznak titulált tapasztalás az vagy kiegyenlítődés egy korábbi cselekedetünk miatt – hiába nem emlékszünk rá - vagy egy olyan esemény, amit azért írtunk meg magunknak, mert szükségünk van a tapasztalás tárházunkban rá. Nem véletlenül tanítjuk, hogy mindig magatokban kell keresni az elakadások forrását.
Fürdőztem hetekig ebben a csodálatos megélésben és aztán pont mentem egy Szivárványfény sámán elvonulásra, ahol az egyik feladat az volt, hogy különleges energetikájú fákat öleljünk meg és érezzük meg, hogy milyen energiákat hordoznak magukban. Volt köztük egy óriási nyárfa. Mikor a közelébe mentem észrevettem, hogy a kérge pont olyan, mint egy bálna bőre. Átöleltem a hatalmas törzsét és ahogy behunytam a szemem, újra jöttek a képek. A kalitkát már nem láttam, csak amikor már a bálna hátán vagyok és repít felfelé a magasba a teremtő fényébe. Fantasztikus volt. Szerintem legalább 20 percen át öleltem a fát és töltődtem ebben az érzésben. Elmeséltem a tanítónknak, Bartha Erikának és mondta, hogy annak a fának a neve, energetikája: Égi csatorna. Ez volt a gyógyulásom koronája. A folyamat maga, amúgy közel egy évig tartott, ezek már a záróeseményei voltak, de életre szóló emlékek. Azóta egyre erősödik bennem az érzés, hogy megérdemlek minden jót. Eddig csak vágytam dolgokra, pozitív változásokra, de akkorra megszületett végre a szívből fakadó bizonyosság, hogy MEGÉRDEMLEM.
A GYAKORLAT, amit ezek ismeretében javaslok, hogy ülj le vagy feküdj le egy csöndes helyen! Csukd be a szemed és lassítsd le a légzésedet! Figyelj kicsit befelé és próbáld meg kizárni a külvilágot! Lásd magad egy kalitkában vagy a cet gyomrában, vagy mindkettő, ahogy neked megjelenik! Lásd magad ott bent és kérdezd meg magadtól ki tudsz-e jönni! Készen állsz-e a döntésre, hogy kilépj onnan, kiengedd magad onnan?! Ha igen, akkor lásd magad, ahogy kijössz onnan és nézd meg mi történik utána! Ha nem tudsz kijönni, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi akadályoz abban, hogy kiengedd magad? Nem kell képeket látnod, csak a gondolatok és érzések a fontosak. Ha úgy érzed segítségre van szükséged ebben a gyógyulásban, akkor szeretettel várlak akár konzultációra, akár Szivárványfény kezelésre, melyek gyengéden segítenek ezeknek a programoknak az átfordításában.
Sok szeretettel
Hormay Nóra
Szivárványfény terapeuta és oktató
Lélekgyógyász, önismereti tanácsadó