Sokszor halljuk a felszólítást, hogy „Élj tudatosan!”, de tudjuk-e, hogy ez mit is jelent valójában?! Ennek az írásomnak a célja, hogy segítsek egy kis betekintést nyerni, hogyan is működik a tudatunk és mit jelent az, amikor tudatosan nyilvánulunk meg a világunkban.
A tudatunk kb. 10%-át teszi ki a tudatos elme és 90%-át a tudatalatti. A tudatos elménk rövidtávon, a tudatalatti hosszútávon tárolja az információkat. A tudatos elménket éber állapotban tudjuk használni. Feladatai a mérlegelés, gondolkodás, analizálás, logika, érvelés stb. Ezzel szemben a tudatalattink nagyon leegyszerűsítve egy automata, ami bizonyos helyzetekben reagál, a beépült programok szerint. A tudatalatti működteti pl. a testi rendszereinket. Legalapvetőbb funkciója a létünk védelme. Érzelmi elmének is szokták nevezni, mert a tudatalattiba érzelmeken keresztül tárolódnak le az információk. Ha valakit gyermekkorában fizikálisan bántalmaztak, eközben félelmet élt meg és szinte lefagyott tőle, akkor minden hasonló helyzetben a tudatalatti program szerint félelemmel és lefagyással fog reagálni. Ha dühöt élt meg, amikor bántották, akkor ilyen helyzetekben automatikusan düh energiával, esetleg agresszióval fog reagálni. Ezek nem tudatosan végiggondolt válaszok, hanem automatikus reakciók. A tudatalatti elme nem tesz mást, mint teljesíti azt, ami belé van programozva, megvalósítja azt, ami érzelmileg meg van bennünk korábbi tapasztalás alapján erősítve. Ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassuk az életünket, meg kell tanulnunk irányítani a tudatalatti elménket, vagyis tudatosan kell reagálnunk.
Lássuk, hogyan is kapcsolódik össze ez a folyamat a gyakorlatban. Jön egy gondolat vagy esemény > azzal kapcsolatban feljön bennünk egy érzés vagy érzelem > az alapján lépünk valamit > majd ebből születik valami eredmény. Konkrét példával élve: valaki azt mondja ránk, hogy „Semmit sem ér, amit csinálsz”, mi ettől rosszul érezzük magunkat, mert tegyük fel, hogy gyerekkorunkban is folyton azt mondták, hogy „Te semmire sem vagy jó” és a tudatalattinkban eltárolt negatív emlékeink alapján a reakciónk az lesz, hogy kicsinek érezzük magunkat, legszívesebben elbújnánk a világ elől és az eredménye, hogy az önértékelésünk még kisebb lesz, mint eddig volt. Fontos tudni, hogy senki nem tud minket bántani vagy valamilyenné tenni! Csak mi tudjuk bántani magunkat, ha hagyjuk, hogy valami érzelmileg negatívan hasson ránk. Az előbbi példával élve miután kimondta ránk valaki azt, hogy „Semmit sem ér, amit csinálsz” két opcióból választhatunk. Az első út a reakció, vagyis az előbb felvázolt tudatalattiban futó program alapján lezajló negatív automatikus folyamat. Amennyiben tudatosak vagyunk, abban a pillanatban, hogy jön az impulzus vagy gondolat, veszünk egy nagy levegőt és higgadtan megvizsgáljuk magunkban az állítás igazságát. Ha pl. a következő 2 hónapra tele a naptárunk kliensekkel, akkor vélhetően jó, amit csinálunk, vagyis tudatosítjuk, hogy amit csinálunk az érték és mások számára pozitív eredményt hoz, vagyis a másik ember állítása, hamis és akár figyelmen kívül is hagyhatjuk, például kimondva, hogy „Jogodban áll azt gondolni, amit szeretnél, de én is és a klienseim is meg vannak elégedve a munkámmal, úgyhogy részemről ennek a beszélgetésnek nincs folytatása ebben a formában”.
Másik elég hétköznapi példa lehet, amikor a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából. Tételezzük fel, hogy a szülőt gyerekkorában mindig leszidták és megbüntették, ha rossz jegyet hozott. Ha felnőtt korában az ő saját gyereke hazaérve a suliból őszintén elmeséli, hogy rossz jegyet kapott, a szülő kétféleképpen reagálhat. Jöhet tőle a beprogramozott tudatalatti reakció, vagyis leszidja a gyereket, hiszen neki is ez a mintája volt. Ha viszont tudatos szülőről van szó, választhatja azt az utat, hogy megdicséri a gyereket az őszinteségéért, megkérdezi, hogy mi a rossz jegy oka, sőt megkérdezi, hogy tud-e abban segíteni, hogy a gyermek javítson a jegyen, de legalábbis megértse az anyagot, amiből rossz jegyet hozott. Ez utóbbi, már egy tudatos átgondolt válaszadás a helyzetre és a kimenetele is teljesen más eredményt szül hosszú távon.
Az életünk minősége azon múlik, hogy tudunk-e tudatosan jelen lenni a helyzetekben és felülkerekedni a negatív programjainkon. Ehhez meg kell tanulnunk az önkontrollt. Először is észre kell vennünk, amikor egy helyzet kibillent minket, majd tudni kell kontrollálni a válaszunkat (hogy automata módban vagy tudatosan reagálunk).
A mindennapokban a fejünkben gondolatok sokasága jön felszínre. Azt nem tudjuk éber állapotban kontrolálni, hogy egyáltalán ne jöjjenek gondolatok, azt viszont el tudjuk dönteni, hogy adunk-e nekik figyelemenergiát vagy sem. Ha egy beugró gondolat negatív érzelmeket hoz fel bennünk, azonnal meg kell állítani a pillanatot és megnézni, hogy vajon az a gondolat támogat engem vagy sem, annak a gondolatnak, érzésnek van létjogosultsága vagy sem. Ha nem támogató, vagy egy irracionális félelem, akkor el kell engedni és nem adni neki figyelemenergiát. Ha nagyon nem tudjuk elengedni, akkor azonnal fordítsuk át egy pozitív kimenetelre. Például „Eddig mindig féltem egy ilyen helyzetben, de most már felül tudok kerekedni és merek bátran szembenézni vele”. A cél, hogy a gondolataink mestereivé váljunk. Ha egy olyan érzelem jön fel bennünk, ami nekünk nem jó, akkor az vélhetően azért van, mert olyan gondolatnak adtunk figyelem energiát, ami nem támogat minket. Az érzelmek, csak jelzések, vissza kell pörgetni a fejünkben, hogy mi volt az a gondolat, ami kiváltotta és utána már tudjuk, hogy mit kell magunkban helyre tenni, ha kell a tudatalattinkat átprogramozva.
Manapság már tengernyi módszer van, ami segíti a tudatalatti programozását – többek között a Szivárványterápiában is több kezelés típusba be van építve
- , de ehhez kell önismeret, látnunk kell, hogy mik azok a dolgok, amik negatívan hatnak ránk. Ha szeretnél támogatást kapni irracionális félelmek legyőzésében, esetleg visszatérő, sokadszorra ismétlődő élethelyzetek megoldásában vagy önfeltárásban, fordulj hozzám bizalommal, egy egyéni konzultációért!
Commentaires